Polonnaruwa ősi városa

A város Anuradhapura pusztulása után vette át a vezető szerepet.

Miután a dél-indiai, tamil Csóla-dinasztia a 10. században győzedelmeskedett Anuradhapura fölött, előbb megszilárdította hatalmát, majd a fővárost Polonnaruwába helyezte át. 1070-ben a szingaléz király, Vidzsajabahu kiűzte az idegen hódítókat, ám fővárosát ő is ugyanitt rendezte be, s nem tért vissza a hagyományos királyi központba, Anuradhapurába.

A város igazi aranykora Vidzsajabahu unokája, Parakrambahu király uralkodása alatt következett be. A király három súlyos fallal vette körül városát, ahol zöldellő ligeteket, palotaépületeket és szentélyeket létesített, valamint rendkívül fejlett csatornarendszert építtetett, melynek bizonyos részei mindmáig használatban vannak, s éltető vízzel látják el a környék rizsföldjeit.

Ám rövid virágzása után a folytonos támadásoknak köszönhetően hamar hanyatlásnak indult.

A rövid, de viharos történelme ellenére nagyon sok építészeti emléket hagyott hátra.

Egykor Sri Lanka középkori fővárosa volt, napjainkban műemlékek, szobrok, régi templomok széles tárháza. 

A romok között sétálgatva egy időutazáson érzi magát az idelátogató.

A helyszín legizgalmasabb látnivalói közé tartozik a három különálló víztározó összekapcsolásával kialakított monumentális Parakrama Samudraja (“Parakrama tengere”), melynek méreteit jól mutatja nevének 

jelentése is; a királyi palota impozáns maradványai; a lótuszokkal ékesített, mívesen faragott királyi fürdő; a Gal Vihara (Kőtemplom) komplexuma az egyik legjelentősebb látnivaló, ahol három nagyméretű, egyetlen szikladarabból kifaragott Buddha szoborban gyönyörködhetünk (álló, ülő és fekvő Buddha).

Polonnaruwa ma Sri Lanka egyik legfontosabb régészeti területe, s egyben az ország egyik UNESCO világörökségi védettséget élvező helyszíne.